Tegnap annyira belefeledkeztem abba, hogy a szoptatásról és annak az elhagyásáról írtam, hogy el is felejtettem a lényeget. Szóval a szoptatás nemcsak lelki dolog, hanem testi is. Igen, nagyon testi dolog, ez meglátszik a testemen is, ugyanis a melleim olyanok, amilyenek. Mielőtt szültem nagyon büszke voltam rájuk, tényleg gyönyörűek voltak, és ebben a férjem is rendszeresen megerősített. (Meg előtte mások is, de erről inkább nem írok, mert Gábor kifejezetten féltékeny alkat, és nem akarom húzni ezzel) Szóval a melleim voltak a büszkeségeim. Nem voltak túl nagyok, C kosaras melltartót hordtam, de nagyon feszesek és formásak voltak. Na, most lett kurva rossz kedvem.