Szóval tegnap nem tudtam befejezni az írásomat, mert annyira rossz kedvem lett. Most összeszedem magamat, és elmesélem, hogy mi a bajom. De gondolom, hogy ezt már nagyon sokan kitalálták, hiszen itt a melleimről volt szó és a szoptatásról. Szóval a melleim már nem olyanok, mint két évvel ezelőtt, amikor elkezdtem szoptatni. Alig bírok rájuk nézni, nem tudom, hogy a férjem hogyan tud még megkívánni engem. Én legalábbis nem tudnám megtenni a helyében. Ezt egy időben mondtam neki, először vigasztalni  próbált, de már azt látom rajta, hogy dühíti. Úgyhogy inkább magamba örlődöm, de azért kitaláltam egy megoldást. Plasztikai sebészhez akarok menni.